Ma már nagyon modern, különleges megoldások is megvalósíthatók, ezért ha Ön is lambériát szeretne, számtalan lehetőség közül választhat. Blogposztunkban összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat arra az esetre, ha szeretné sajátkezűleg elkészíteni.
A lambériázáshoz szükséges szerszámok és segédanyagok
A lambéria burkolatok beszabásához, a lécek, lapok felerősítéséhez nem szükséges különleges szerszámok használata. A méretre vágáshoz kell egy pontos talpas derékszög, finomfogazású illesztőfűrész, kalapács, fúrógép és közepes csiszolópapír.
A lambériázás megkezdése előtt „párnafákat” kell rögzíteni a burkolandó felületen. Ezek távolsága függ a lambéria vastagságától, hiszen vastagabb lambériánál nagyobb közöket lehet tartani, de az átlagos távolság 40-50 cm hosszúságú legyen. Fontos, hogy a párnafák tökéletes síkban helyezkedjenek el, ezt vízmértékkel ellenőrizheti, és ha szükséges ékekkel korrigálja az esetleges eltéréseket. A párnafákat tiplik segítségével rögzítse a falon. Fontos a megfelelő fúró kiválasztása, hogy a tipli kellőképpen rögzítve legyen. Vizes fal esetén ügyeljen arra, hogy a párnafák végei ne érjenek össze, ezáltal biztosíthatja a fal szellőzését.
Az első lambéria felhelyezésénél ügyeljen arra, hogy az tökéletesen függőleges legyen. A munka során folyamatosan figyeljen erre, és ha szükséges, kismértékű korrekciókkal egyenlítse ki az esetleges eltéréseket. Nagy segítséget jelenthet a lambéria párnafához való rögzítésében az úgynevezett lambériakapocs. A kapcsot a lambéria hornyába kell elhelyezni, majd szöggel a párnafához rögzíteni. Vásárláskor fordítson különös figyelmet arra, hogy a lambéria vastagságához megfelelő méretű kapcsot válasszon. Vágáskor pedig arra, hogy a vágott felület mentén a lambéria ne sérüljön, ne szakadjon, ehhez elengedhetetlen a megfelelő kézi, illetve gépi fűrész kiválasztása és használata.
Ha a vásárolt lambéria rövidebb vagy hosszabb, mint a burkolandó felület, méretre vágás után a megmaradt darabbal kezdje a következő sort. Ügyeljen rá, hogy a toldások ne essenek egy vonalba. Van olyan lambériatípus, ahol gyárilag ki van alakítva az egyik végén a csap, a másikon a horony, ezzel segítve a pontosabb illesztést. Az illesztési pontok bizonyos soronként ismétlődni fognak, a lambériázott felület széleit takarólécekkel zárja le, amiket kisméretű bognárfejű szegekkel rögzítsen.
Az ajtók és ablakok körül a léceket 45-fokos vágással illessze össze. Ezzel elérkezett a munka utolsó fázisához, ami nem más, mint az elkészült felület kezelése: különböző pácokkal, lazúrokkal színezheti, vagy a fa eredeti színét, mintázatát meghagyva lakkozhatja is.
Lambériák és felrakásuk
A hagyományosnak mondható falambériák általában csaphornyos kialakításúak: az ilyen léceket szegezve erősítse fel. Csupán arra kell ügyelnie, hogy a szegeket mindig ferdén, a horonyba, illetve a csapos széleikbe üsse be, a szegfejeket pedig mélyítse az anyagba. Így a következő lécet is akadálytalanul a helyére ütheti, a szegfejek sem lesznek láthatóak. Arra azonban figyeljen, hogy szegezés közben ne repessze el a vékony faanyagot. Lambériát sokféle módon készíthet, nem kell feltétlenül a szokványos megoldásokat követni, sőt, ha már egyszer időt és pénzt áldozott rá, akkor formálja olyanná, hogy valóban otthona díszévé váljon. Vegye számításba például, hogy a léceket vízszintesen is felszerelheti, ezzel esetleg optikailag korrigálhatóak a helyiség arányai.
A lambéria léceket a falra erősített tartólécekre, úgynevezett párnafákra, övlécekre kell felerősíteni. Ezek általában merőlegesen futnak végig – a leendő burkolat elemeihez viszonyítva – a lambéria teljes magasságáig, illetve szélességéig. Erre a célra hosszú léceket célszerű használni, de a falon több azonos vastagságú rövidebb darabból is kialakíthatók a szakaszok. A függőlegesen falra erősítendő lambéria elemek alá vízszintesen felcsavarozott övlécek kellenek. A párnafák egymástól 600-700 mm-re helyezkedjenek el.
Az elektromos szerelvényeket léckerettel határolja körül, vagy kiszerelve, a lambériába körkiszúróval készített nyílásokba szerelje vissza a munkafolyamat végeztével. A lambéria mögé rejtheti az eddig falak mentén, szabadon elvezetett kábeleket is. Ha pedig új dugaszoló aljzatot, vagy kapcsolót szeretne falvésés nélkül kialakítani, akkor a falra kábelfogó bilincsekkel fogassa fel a kettős szigetelésű tömlőkábelt és az előző módon kialakított nyílásba szerelje majd fel a kapcsolót, vagy konnektort.
Ezt követően a felületkezelt, méretre szabott lécekből már gyorsan kialakítható a burkolat. Az első lécet valamelyik sarokhoz igazítva függőónnal állítsa függőlegesbe, vagy vízmértékkel vízszintbe. Minden lécet a már felerősített báziselem mellé, szorosan a hornyába ütve fogasson fel. A szoros illesztés érdekében – egy kis hulladékdarabot használva – minden lécet kalapáccsal szorítson a mellette lévőhöz. A rögzítő szegeket ferdén, a horonyba vagy a csapon át üsse be a párnafába. A rögzítő szegek 12×25 mm-esek legyenek és a fejüket teljesen üsse a fába. Megkönnyítheti a dolgát, ha lambéria rögzítő kapcsokat használ, ebben az esetben a lécek éle sem sérülhet meg. Ezekhez rövidebb, 12×10 mm-es huzalszegek szükségesek, amik rugós szegbeverővel is felerősíthetőek.
A lambéria készítésének utolsó fázisa a különféle szegélyek, lábazatok és párkányzatok felerősítése. Lehetőleg gérbe, azaz 45 fokban összevágott végeikkel illessze egymáshoz a szegélyező léceket, amelyek közrefogják a különféle sarokléceket. Így a burkolat egységesen lehatárolt lesz, a lambérialécek élei sem fognak látszani.
További kérdések esetén bátran keresse fel telephelyeink egyikét, szakembereink örömmel segítenek tanácsadással, a szükséges alapanyagok összeválogatásával.
